Köszöntöm Kedves Olvasóimat!
Meg volt a második.
Kenyéradóm, a Rail Cargo Hungária székházába szerveztünk dedikálással egybekötött könyvbemutatót. Az előkészítés a lehető legjobb volt, minden létező fórumon (Belső Hírmondó, mindenkihez eljutó email, szóbeli propaganda) meghirdettük.
Végül is félig-meddig hazai pályán játszottam. Mégsem jött el az átütő siker. Az érdeklődés meglehetősen gyér volt, viszont akik eljöttek, azokkal nagyon jót beszélgettünk. Minden olyan téma szóba került, ami csak érdekelhet egy olvasót a könyvvel, annak születésével, a szerzővel és annak további terveivel kapcsolatban. Gyorsan elrepült az idő és igazából nem is nagyon bánkódtam a mérsékelt létszám miatt.
Az út elején járok még. Mindenesetre beszédes a tény, hogy a másnapi hivatalos értekezletem apropóján több könyv kelt el, mint a megelőző napi dedikáláson. Rá is jöttem, hogy miért. Az emberek nehezen mozdulnak. Sok a munka, rengeteg a program és a könyvesboltok sem esnek útba, a netes rendeléssel meg csak a macera van.
Ellenben, ha házhoz megyek, akkor már sokkal jobban érdekli őket a dolog. Már most látszik, lesz még érdeklődő bőven a kollégák közül, csak meg kell keresni őket és fel kell hívni a figyelmüket a lehetőségre.
Az igazi kihívás persze a nagyközönség elérése. Minél több embert kell megszólítani, a lehető legszélesebb körben kell ismertté tenni Mason Murrayt. Biztos vagyok benne, hogy ha a megismerik, akkor meg is szeretik.
Ezért aztán azt kérem Tőled, Kedves Olvasó, vidd a jóhíremet! De előbb bizonyosodj meg róla, hogy érdemes vagyok rá! Elsőként vess néhány pillantást a honlapomra:
Aztán vásárolj egyet a könyvből majd pedig olvasd el!
Véleményedet ne tartsd magadban. Kommentelhetsz itt, beírhatsz a vendégkönyvbe a honlapon. Segítségedet előre is köszönöm!
Mason Murray
